FUTÁS: 23 db

KM: 247,9

Öröm látni, ahogyan gyűlnek a kilométerek. Most már hétvégente az igazán hosszú futásokra fókuszálok, minden alkalomra minimum két óra futás van megadva az elkövetkező jó néhány hétvégére. Hogy jó-e ez a terv, azt majd meglátjuk, merthogy pontosan a vasárnapi futásom volt az utolsó, amit az edzőmmel még megterveztünk, és nincs tovább a terv. Nem mondom, hogy ez nem akaszt ki, és nem esek néha kétségbe; most jövök rá igazán, hogy mekkora segítséget jelentett lelkileg. Ám sajnos, mivelhogy az edzőm nem tud tovább segíteni, én ültem le egyedül, hogy a hátralévő hét hetet megtöltsem futásokkal, azaz egyelőre csak a következő két hetet, és néhány vasárnapot. Néha ijesztő, mert mi van, ha túledzem magam, vagy nem megfelelően edzem, de azt hiszem, talán nem követhetek el nagy hibákat, ha tartom az eddigieket:

• Legyen meg heti szinten minimum a maraton távja, sőt, ez az egyre hosszabb vasárnapi futásokkal csak nőni fog. Kezdek ugyanis begőzölni attól, hogy milyen nagyon hosszú is ez a táv, és igyekszem a lehető legtöbb előre szenvedéssel felkészíteni magamat (vasárnaponként 2 óra, 21 km, 25 km, 30 km, és hasonlók futása)
• Heti háromszor fogok továbbra is futni. Hétvégén marad az említett hosszú futás, hétköznap pedig két darab, kb. 10 km-es futás, akár kevesebb is lehet, de a lényeg, hogy ezek intervall futások legyenek, ahol játszok az irammal, a gyorsasággal, a tüdőkapacitásomat erősítem, és igyekszem egy kicsit gyorsulni, erősödni, hogy ettől is jobban menjen majd a maraton. Plusz ezek csodás változatosságot is hoznak a monoton edzésbe.
• Majd szépen leépítem a legvégére a futást, hogy rápihenjek a maratonra. Ennek még utána kell néznem, hogy pontosan hány héttel előtte illik, és milyen mennyiségben. A Nagy Nap előtt három héttel van a MaraTest, azaz a badalonai 30 km-es futás, amit direkt a maratoni felkészülés miatt időzítenek mindig így, és a maraton előtti hétvégére anno az edzőm még emlegetett egy félmaratont, így lehet, hogy majd arra a hétre kell keveset terveznem, inkább átmozgató futásokat csak. Szerencsére az internet tele van maratoni tervekkel, ami sajnálatos, hogy egyik sincs rám szabva és valahogy egyik sem tetszik. Hiába, a személyi edző után nehéz lejjebb adni!

A parton kisebb szakaszon barátságos talaj van, nagyrészt viszont aszfalt. Este, 7-9 között csak úgy rajzanak itt a futók, köztük én is. A tenger látványát sosem lehet megunni, se nappal, se éjjel, imádok itt futni!

Hát, valahogy így. Nagy vonalakban így néz ki a terv, de mostanában állandóan csak olyan emberekbe botlok, akik már futottak x maratont, úgyhogy bízom benne, hogy megint bevonz a sors egy segítőt az életembe, ha úgy kell lennie. A mostani is sokat segített, sokat tanított, elindított az úton, ami nélküle jóval rögösebb lett volna.

Az elmúlt két futásról is írok egy kicsit. Vasárnap két órát kellett futnom, és baromira nem volt hozzá kedvem, de csak megcsináltam attól még. Még szép! Délután mentem, csodálatos napsütésben, 15 fokban, és az volt egy kicsit problémás, hogy ugyan hol akarok én ennyit futni. Valamiért irtózom attól, hogy ugyanott kétszer fussak, pedig a barcelonai part kb 10 km-es távjával eljátszhatnék, ha kétszer oda-vissza futnék, esetleg a Parque de la Ciutadellát is belevonnám, akkor simán lefedhetném ezzel az összes futásomat, és megoldódna még a 25 km-es futás gondja is. De kell a változatosság is, másrészt pedig itt már minden kavicsot ismerek, nem nagyon köti le a figyelmemet semmi. Végül a klasszikus útvonal lett, Hotel W a strand egyik végén, Fórum a másik végén, majd egy karika a parkhoz, ott körözni addig, amíg le nem jár a két óra, a bicikliállomás mellett lenyújtani, és közbiciklivel hazatekerni, ami kb 5 perc, szóval a lazítás része lényegében. Gyors az nem voltam, inkább lassú, de állítólag az kimondottan jó ezeken a futásokon, ha az ember nagyon komótosan viszi végig a hosszú futást...

Vasárnapi hosszúfutás

A tegnap esti csúcsfutás volt. Azt terveztem be, hogy 11 km-t futok: 3 km bemelegítés, 2 gyors, 2 lassú, 2 gyors, majd 2 hazakocogás levezetésképpen. Nagyon érdekes volt azt megtapasztalni, hogyan fejlődök, azt éreztem, hogy a tüdőm egyszerűen mindenre képes, óriási szivacs, ami szívja be és ki a levegőt, ahogyan a sejtjeim csak megkövetelik. Összesítésben az ötödik km lett magasan a leggyorsabb, egyéni csúcs, és külön meglepő, mert volt kb. az első kétharmadánál egy emelkedő, amire felvágtáztam, utána még jobban kapkodtam a levegőt persze, de hirtelen mintha kihúztak volna egy dugót, és beáramlott valahonnan még több levegő a tüdőmbe, és még több energiám lett a száguldáshoz. Éreztem is, hogy baromi gyors vagyok (magamhoz képest), és bírnám még, ha kellene. Ilyenre korábban nem lettem volna képes, ez egy új tapasztalás - ez már a sok edzés eredménye, és ez elégedettséggel tölt el, ahogyan látom magamon, hogyan fejlődök.

Most már csak az új cipőben futok, és nagyjából jóban vagyunk. A zsibbadás és a talpfájás már szinte elenyésző, nem is igazán jön elő. Viszont a bal lábamon a vádlim belső fele érzékeny lett, mondhatjuk azt is, hogy fáj. Hogy mi fáj pontosan, azt nem tudom, a csont, vagy az izom, vagy mi van ott, aminek nem tetszik valami... a térdem (lekopogom) szuper, minden más porcikám is viszonylag jól viseli a mostani extra nagy terhelést, mintha szokna hozzá a testem, csak ez az egy jele van annak, hogy azért nem tökéletesen reagál a lábam, valamit jelez. Érdekes módon egyébként ez a fájdalom elmúlik pár km után, és inkább gyaloglás közben érzem enyhén, de azért nem annyira zavaró, hogy ne tudnék minden gond nélkül menni. Arra tippelek, hogy a bal lábam messze nem pronál annyira, és a pronálásra való cipő a bal lábamat is kompenzálni akarja ugye, és ez okozhatja a fájdalmat. Fogalmam sincs, hogy ezzel mit lehet tenni, egyelőre megfigyelem, mi történik.