FUTÁS: 12 db

KM: 116,7

Az az érzésem, hogy most már benne vagyok a felkészülésben, teljesen, nyakig! A hetet sikerült 36 km-rel zárni, ami nem mondható már rossznak; az előzőt 39 km-rel, az azt megelőzőt pedig 25 km-rel. Gondolom ennek köszönhető, hogy most először érzem, hogy fáradok. 

Egészen idáig heti kétszer futottam körülbelül, és ennek a távnak a felét se, mint amit az elmúlt három hétben. Ráadásul mindig kellemes tempóban kocogtam, nagyon ritkán tűzdeltem meg egy-egy irammal, lényegében mondhatjuk, hogy soha. Régen sosem éreztem fáradtságot a futástól, sőt, inkább felpörgetett, amiből arra következtetek, hogy sohasem kellett a szervezetemnek különösebben megerőltetnie magát. Szépen elfutkározott, még akkor is, amikor egy félmaratonra készülgettem.

Bezzeg most! Eljutottam oda, hogy az edzések után olyan jól esik leülni és érzem a lábaimon, hogy olyan kis fáradtkák. Ha a futások között egy pihenőnap van, akkor messze nem azzal a lendülettel indulok újra útnak, amivel régen, hanem megyek, mert a felkészülés része, de nem azért, mert majd kirobbanok, hogy végre mozoghassak.

Tegnap 90 percet kellett futnom, kényelmes tempóban. A hosszú és lassú futásokhoz valahogy mindig több a kedvem, valószínűleg azért, mert ehhez jobban hozzá vagyok szokva, és nem kell megerőltetnem magam, csak futni, ahogyan eddig is. Itt inkább az a kérdés, hogy merre is fusson az ember lánya, hogy ne kerüljön nagyon be a városba, változatos is legyen a táj, és nagyjából pont annyit fusson, amennyit akar. Lehetőleg ne betonon, vagy ne túl sokat. A halálom, amikor rosszul ütemezek, és lényegében hazaérek, amikor még kellene köröznöm 2 km-nyit valahol. Olyankor mindig olyan lassan fogynak azok az utolsó kilométerek!

Szóval, gondoltam, hogy megyek a szokásos útvonalon, Barcelona strandjának egyik végéig, majd a másikig, ez kitesz úgy egy órát, és akkor majd még valahol kavarok egy fél órát, például elmegyek a Városligetbe. Ehelyett ahogyan odaértem az északi végéhez, inkább tovább futottam, kifutottam Barcelonából és befutottam Sant Adriá de Besósba. A kettőt a Besós nevű folyó választja el, így átfutottam a hídon, majd megint lekanyarogtam a strandra, és ott futkároztam mindenféle gyárkémények mellett, amik fehér füstöt eregettek. A falakon mindenhol graffitik virítottak, a strand pedig kihalt volt, csak elvétve találkoztam emberekkel. El is gondolkoztam, hogy pont erről a részről hallottam talán, hogy régen mennyire veszélyes környék volt, nappal sem volt ritka a pisztolydurrogás, akárcsak a vadnyugaton. Elkezdtem hátrafelé pislogni, és azért nem bántam, amikor visszaértem a hídra, és ott is inkább a főút mellett futottam egy darabon, nem pedig a kihalt strandon, mint odafelé. A hídról viszont megpillantottam a folyópartot, ahol végre, megláttam pár futót, így elraktároztam magamban, hogy ez a folyópart még jó lehet edzeni. Utána is kérdeztem, itt is van állítólag pár gázosabb kilométer, ahol nem olyan baráti a hangulat, de majd még ennek utána járok, mert ideális minden más szempontból: gyönyörű folyópart, természetes talaj és nem beton, futótársak, mi kellhet még? 

Azt szeretem a futásban, hogy az ember eljut ritkán látott helyekre is, mint például Sant Adriá veszélyesebb kis részei, de emellett véletlenül belefut mindenféle érdekességbe is. Tegnap délután egész Spanyolország karácsonyi körmenetekkel volt tele, ugyanis január 6. itt nem arról híres, hogy ekkor lehet leszedni a karácsonyfát. Hanem ez az igazi karácsony: december 24-én megszületett Jézuska, és a hírre elindultak a Betlehemi királyok, hogy ajándékot vigyenek neki, na meg a gyerekeknek világszerte. Úgyhogy itt január 5-én óriási felvonulások vannak: ekkorra érnek ide a királyok, akik cukrokat dobálnak lóhátról, és koncertek vannak, na meg a szokásos correfoc, azaz mindenféle tüzes mutatvány, ami elől szaladhat a nép. Én is belefutottam egy ilyenbe visszafelé jövet, direkt kerültem is arrafelé és átfutottam a tömegen, hogy jól megnézzem magamnak a királyokat, akik lóháton pózoltak. Észrevehető volt, hogy ünnepnap van és mindenki otthon csomagolja az ajándékokat, mert vasárnaphoz képest nagyon kevesen voltak a parton és az utcákon, kivéve a felvonulást, ott elég nagy tömeg gyúlt össze. 

Tulajdonképpen ez a legjobb, amikor zajlanak az események a futás alatt, és szépen el lehet bámészkodni. Secc perc alatt vége lesz a 90 percnek! Egyébként a hitelesség kedvéért írom fel, hogy az utolsó 500 méteren belehúztam, és akkor éreztem a combomban valami kis izomfájdalmat, lehet hogy sok volt neki. A térdem továbbra is okés, le is kopogom. Amit még észrevettem, hogy az alvásigényem megnőtt, éjfélkor már ásítozok és csak arra vágyom, hogy aludhassak. Lehet, hogy új embert farag belőlem ez a felkészülés, új szokásokkal, új bioritmussal? 

Ja, és még valami, for the records. Egy szál rövidujjú pólóban futottam. Remélem sokáig ilyen kegyes marad hozzánk a tél!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.