FUTÁS: 17 db

KM: 171

Ma kiborultam a futás közben. Szépen lassan, kilométerről kilométerre uralkodott el rajtam a pánik, a hiszti, a düh keveréke. Igazából három oka van. Az egyik, hogy van valami a magánéletemben, ami mostanában eléggé le tud nyomni, szóval a háttérben áll egy kis lelki probléma. Na de hát kinek nincsenek problémái, tehát ez egy olyan dolog, amit érdemes megemlíteni, de innentől kár is rá több szót fecsérelni.

A másik, hogy nagyon rosszul ment a futás, nem volt valami sok erőm, lassú voltam és nem jött az áttörés. Mintha nehezebbek lettek volna a lábaim ma. Tegnap szuper formában voltam, és emlékszem, hogy amikor az első két kilométert lefutottam, akkor sem melegedtem még be, vagy valahogy nem álltam át a könnyed fokozatra. Aztán el kellett kezdenem a bemelegítés után a gyorsítást kilométerenként, és amikor az 5:50-es tempóhoz értem, akkor mintha átkapcsoltak volna valamit bennem. Addig kocogtam és képletesen húztam a lábaimat, a szárnyaimat magam után, de onnantól a fokozatosabb levegővétellel együtt járt az is, hogy mintha végre bekapcsoltam volna a turbó fokozatot, és könnyedén futottam, szárnyaltam! Erősnek éreztem magam és gyorsnak, villámként cikáztam az úton. Persze tudom, hogy ez nem egy nagy tempó, de nekem igenis az, és ez a könnyedség hozzá, ez valami fantasztikus! Ezzel szemben most hiába futottam gyorsan, nem volt abban semmi légiesség. Inkább ólmos nehézség. Ezen még nem kell persze kiakadni, mert egyrészt nem két nap pihenő van mögöttem, hanem egy jó futás; másrészt, ki tudja, hogy ez is számít-e, de nem ettem meg a futás előtt egy tábla csokit sem ezúttal; harmadrészt, keveset aludtam. Ilyen tehát van, ez csak egy adalék mindahhoz, ami letört, mint egy bili fülét.

A legnagyobb gond azonban a cipő problémám, ami miatt kiakadtam. Voltam két nagy futócipőboltban is, és mindenhol megnézték ugye a futóstílusomat. Az egyik azt mondta, hogy kicsit pronáló, a másik azt, hogy nagyon. Mit tesz ilyenkor az ember, hát kétségbeesik, hogy akkor most kinek higgyen és milyen cipőt vegyen, mert az egyik helyen ilyet ajánlottak, a másik helyen olyat. És ugye a térde az fájni szokott, egy éve a félmaraton után így nem indult a maratonon végül, mert már a félmaratonon is végig a térdével beszélgetett, hogy bírja még ki, bírja még ki, és utána jutalmul pihenhet sokat, amennyit csak akar, csak még ezt a pár kilométert anyu kedvéért! (Egyébként akkor a felkészülést negyedennyi futás tette volna ki, szóval lehet jobb is, elég amatőr módon gondoltam nekiindulni...) Így aztán a térdproblémák mindenféle megoldásra sarkalltak. Szedek porcerősítőt, bekenem sportkrémmel a térdem futás előtt, hogy jobban bemelegedjenek az izületek, extra bemelegítést kapnak, kerülöm a betont, amennyire lehet és így azóta nem volt problémám, bár jellemzően 15 km felett szoktak ezek előjönni, annyit meg azóta nem sokszor futottam. A lényeg, hogy félek, hogy nem bírja a térdem, és ezért jött a gondolat, hogy nézzünk futóstílust, vegyünk jó fasza és drága futócipőt, ami majd megoldja a problémámat.

Végül ez a teszt volt az, ami jobban meggyőzött, hogy tudják ők jól, mi kell nekem

Már az sok volt, hogy ez sem olyan egyszerű, mint ahogy én azt kigondoltam, mert pronálok, pronálok, remek, na de mindenki mást mond, mennyire, és más cipőt is ajánl. Aztán kezdtem afelé a bolt felé hajlani, ahol látványosan is jobban figyeltek rám, videóra felvették hogy futok, majd azt is, hogy még gyorsabban futok, és szögeket mértünk és elemeztünk, és így született meg a diagnózis, hogy márpedig nagyon pronálok. Tegnap meg is vettem náluk az Asics csúcsmodelljét, amit az eső miatt nem vettem fel, csak ma, mert a kis drágaságomat nem akartam összesározni rögtön a debütálása napján, hát ne gondolja, hogy itt nem tárt karokkal és napsütéssel várják!

Akárhogy is, A Cipő nem volt hálás. Először is, a korábbi Nike Dual Fusionomhoz képest szorosabb, mintha nem kapna annyira levegőt a lábam, és párszor azt éreztem, elhangyásodik a cipőben. Ezt néha éreztem a Nike-ban is, x km után, de az Asicsban lényegében már fél km után. (Miért van az, hogy a boltban még szuperkényelmes volt?) Ez egy dolog, ezt megszokja az ember lánya, maximum legközelebb megint másik márkát próbál ki. Na de nehézkesek voltak a lábaim benne, és azért felmerül a gyanú, hogy lehet az új topánka tehet róla? Sose tudjuk meg, amíg újra ki nem próbálom. Viszont ami feltette az i-re a pontot, hogy olyan 6-7 km-nél, ahogyan gyorsultam, hát azt vettem észre, hogy fáj. Fáj a talpam! A középső lábujjam vonalában, onnantól egy kicsit a sarkam felé bizony fájt, ahogyan a földre érkeztem. Igyekeztem a sarkamra becsapódni jobban, az segített, akkor enyhült a fájdalom, de amikor erre nem koncentráltam, akkor ismét visszatért a fájdalom egy olyan ponton, amiről eddig soha nem realizáltam, hogy létezik egyáltalán. Hogy senki ne mondhassa, hogy negatív vagyok: a térdem az nem fájt! Minden futásnál érzékeny szokott lenni, ha nem is fáj, és most ennek nyoma sem volt.

Lehet ez a pronáló futóstílus és talprész miatt van? Lehet, hogy meg kell szoknia fokozatosan a lábamnak ezt a talpat, és emiatt fájt? Lehet, hogy teljesen máshogyan kellene egy ilyen cipőben futni, mint a simában? Vagy lehet, hogy egyszerűen nem jöttem be neki, nem illünk egymáshoz, szépen kidobtam az ablakon közel 130 eurót, és még mindig nincsen megoldva, hogyan futom le a maratont, milyen cipőben? Na ez az a gondolat, amit nem nagyon akartam meghallani, de amikor már ott kiabált a fülembe, akkor szépen kiakasztott futás közben. Jó nagy duzzogó fejjel nyújtottam le, és most bújhatom a netes fórumokat, hogy vajon ki hogyan állt át pronáló cipőre, és vajon tehetem-e máris fel az ebayre a cipőt, egyszer használt állapotában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.