FUTÁS: 16 db

KM: 161,5

Szépen gyűlnek a kilométerek, és túl vagyok az ötödik hét edzésén is. Gyorsan megszámoltam, hogy még kilenc hét van hátra; a futóboltban csevegtem az eladóval tegnap, és ő azzal ijesztgetett, hogy már csak hét hét.. nem, nem, kell még az az idő, nagyon is!

Az elmúlt edzések egészen jól mentek. Volt egymás utáni napon egy interval (2+2+2+2+2) és egy gyors (3+5+2) futásom, tegnapra pedig egy fokozatosan gyorsulós edzés jutott. Hétvégén pihentem, elutaztam egy kis víkendezésre, és csak sétálgatás volt, még túrázásnak sem nevezném a dolgot. Kellett is a pihenés, fáradnak a lábaim, kimondottan le akarnak ülni és lazítani. De a két nap elég is volt, tegnap nem nagy kedvvel indultam neki futni, de aztán meg nagyon jól ment a futás. Persze az is lehet, hogy az edzés előtt eltüntetett tábla csoki az oka mindennek. 

Mivel esett délután, nehezen vettem rá magam emiatt is az elindulásra, végül addig sikerült húznom, hogy pont elállt. Ilyen időben mindig néznek nagyokat az emberre, hogy nem normális, hogy elindul, amin jót szoktam mulatni. De azért megörültem, amikor megláttam már a kapun kilépve, hogy futók azért még mindig vannak a kihalt parton, méghozzá egész sokan! Nekiiramodtam szépen lassan, két kilométer bemelegítéssel kezdve, aztán minden kilométert a megadott sebességgel. Olyannyira megjött a kedvem a futáshoz, hogy már a lazító utolsó két kilométert kezdtem meg, amikor egy dombról lefutva hagytam, hogy begyorsuljak és elkezdtem teljes erőből futni. Nem tartott sokáig, de jól esett szárnyalni, vágtázni, amíg bírtam szusszal, azaz körülbelül három másodpercig. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.