Futás: 10/50

Km: 92/483

Kiírtam még ide kezdésnek a My Asics statisztikáját, de közben egy új terv készült, ami a MA-nál jóval keményebb. Jó volt a MA, adott egy kis vázat, fogódzót, hogy mégis hogyan kellene elindulni, de azt gondolom, hogy egy nálam jóval felkészületlenebb embernek szól, aki kisebb futómúlttal akar eljutni a maratonig, és számára is persze, lehetséges, de több szenvedéssel a nagy napon. Én viszont ennél többet akarok és tudok is edzeni rá, erősebben, mert az alapok megvannak, és így lehetőleg kevesebb szenvedés vár rám maga a maraton alatt. Legalábbis én ebben reménykedem!

Úgyhogy tegnap leültünk az új edzőmmel és elkészítettünk egy tervet, egyelőre erre a hónapra. Van benne sok progresszív, sok intervall és sok hosszúfutásos edzés. A tervek szerint a maratonig lefutok egy 20 km-es távot, három félmaratont, és egyszer a 30 km-t. Itt még megy a vita, mert nekem a 30 is elégnek tűnik, míg az edzőm 35-öt szeretne, hogy akkor már fussak össze azzal a híres-hírhedt Fallal a verseny előtt. Meglátjuk majd, ráér még ezt eldönteni.

Íme, a következő négy hét programja. A cél néha idő, néha km, néha intervall vagy progresszív futás

Most, hogy a keményebb terv van előttem, már látom, hogy ez tényleg mennyi munka. Mert nem sok kimenni és megcsinálni egy-egy edzést. De amikor az ember fáradt és/vagy alig van ideje, akkor bizony már nehezebb rávennie magát, és már látom, hogy nagyon elszántnak kell lennem, ha ezt a tervet be akarom tartani! Mert nem egyszer kell magam rávenni, hanem ötvenszer, és vajon abból hány alkalommal lesz minden ideális a futáshoz? Számításaim szerint ha ötször, akkor már jók leszünk. Sokaknak kell majd azt mondanom, hogy nem érek rá ide vagy oda menni, ezt vagy azt csinálni, mert az edzéseknek prioritást kell élveznie, ha komolyan veszem. Viszont pont ez benne az élvezet egyben. Hogy egy szép célt tartok a szemem előtt, és kitartok amellett, hogy ezt végig is csinálom, rendületlenül.

Tegnap futottam 11,5 km-t, abból 4x1 km gyors tempójú futás volt, magamhoz képest kimondottan jó idővel, rekordot döntöttem. Látszik, hogy fejlődöm, hogy hozom ki magamból a tartalékokat, amiket egyáltalán meg sem bökdöstem korábban, és ez szuper. Viszont az éjjel sikerült fél 3-kor lefeküdnöm, azaz maximum 6 óra alvással kell ma kimennem és lefutni 10 km-t, méghozzá fokozatosan erősítve, azaz nem csak amolyan fussak, ahogy kedvem van tempóban. Nekem az alvás amúgy is a gyengém, kell a napi 7-8 óra minimum, másrészt pedig olvastam is, hogy minden plusz 10 km a heti átlaghoz képest napi 15 perccel több alvást igényel a szervezettől. A héten például olyan 35 km-t fogok lefutni. Mindig is nagyon hektikus futó voltam, így átlagban nem futottam sokat, hacsak nem félmaratonra készültem - ezért olyan fontos a terv a számomra, enélkül rendszertelenül megyek ki, és nem olyan sokszor, mint szeretnék. Ha így visszanézem, heti maximum 20 km-t futottam, de inkább 15-öt, na de legyünk nagyvonalúak, számoljunk 20 km-rel. Mindenképpen egy 20-25 perccel többet kellene aludnom minden éjjel. Ehhez képest ma mínusz 3 órában vagyok :)

Visszatérve még a MA-re, hogy miért is éreztem kevésnek a programját saját magam számára: a hétre például a három futásom így nézett ki:

7 km gyors futás

5 km lassú futás

7 km gyors futás

Ez a heti 19 km volt az a pont, amire azt mondtam, hogy ez nagyon gyengus, ennél nekem több kell. Így már a tegnapi 7 km-t is átvariáltam. Megkérdeztem a másik edzőmet, így hirtelen ő a 8 km-t javasolta, 1 km-es intervallokkal (1 km lassú + 1 km gyors). Ebből csináltam akkor 11,5-öt, mert volt kedvem kicsit hosszabban futkározni, mielőtt nekikezdek a célzott tempójú futásoknak. Nagyon jó volt egyébként, kellemes meleg volt délután, 17 fok, januárban! Én este tudtam kimenni, de akkor is egy szál hosszú ujjú futómezt viseltem, semmi sál vagy sapka, mint otthon. Morajlott a tenger mellettem, láttam a csillagokat, és Barcelona egész tengerpartját végigfutottam ezúttal, oda-vissza, mintha újra üdvözölni akarnám, hogy itt vagyok, visszatértem!

A túledzésről hallottam sokat, persze, de úgy vagyok vele, hogy én attól messze vagyok. Ugye olyat is gyakran hallani, hogy fussuk le fél évvel a maraton előtt már minden héten azt a 42 km-t, és akkor tuti jók leszünk. Én erről már nagyon régen lekéstem, a terv így inkább az, hogy szépen lassan, fokozatosan növelem a távokat, beleillesztve az intervall és a progresszív futásokat, amíg egyszer csak eljutok én is ide, hogy meglesz a heti 42 km körüli adag. Ez nem is olyan sokára lesz, már a héten és a jövő héten is 37 km körüli adagok lesznek, két hét múlva pedig már negyveniksz. 

Ezért nagyon jó ez a blog, mert segít abban, hogy átgondoljam és megemésszem, hogy mi is vár rám. Persze arra is fel kell készülnöm, hogy esetleg rajtam kívül álló okok miatt nem fogom tudni tökéletesen tartani magam a tervhez, de igyekeznem kell. Hogy is volt a Macskakörömben, gyerekkorom egyik kedvenc lányregényében? "Tekintetem kemény, akaratos acélos!" Hát így!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.