Futás: 1/50

Km: 6/469

Hogy hogyan is kezdődött minden, ahhoz nagyon messzire kellene leásni. Talán a tornaórákon, amikor még utáltam futni? Vagy a Margit-szigeten, amikor 6 éve elkezdtünk a barátokkal futni járni munka után, és szépen lassan már nem csak a fröccsözést vártam a futás után, hanem már a mozgás maga is élvezetes lett? Vagy talán az első félmaratonnal, vagy az utolsóval? Nem tudom, pontosan mikor kelt ki bennem a gondolatmag, hogy maratont akarok futni, de azt tudom, hogy itt van bennem már régóta.

Hetek óta erősödött bennem a gondolat ereje, egyre többet jár a fejemben. Babonából nem merem biztosra mondani, mert várjuk meg, mit hoz a következő pár hónap, hogy hogyan bírja a térdem, a lelkesedésem és az elszántságom. De véletlenül eltévedtem a my asics oldalra, ahol lényegében egy gombnyomással lehet maratoni felkészítő tervet létrehozni. Csak egy pillanatig tétováztam, majd megnyomtam a gombot. Hirtelen elém tárult egy virtuális edző által megszerkesztett, tudatos és változatos terv, ami megmondja, hogy melyik nap mennyit kell futnom. És hiába küzdöttem egy hete a torokgyulladással, innentől úgy döntöttem, meggyógyultam. 

Az első feladat: nagyon lassan fussak 5 km-t. Ezt még félig betegen is, volt már rá példa, hogy félmaratont futottam ennél rosszabb állapotban. Hát hajrá, menjünk! Csodás idő van, annak ellenére, hogy december 11.-t írunk, és este 6 körül van, lágy az idő. Itt Barcelonában, ahol élek, 10-15 fokot mérnek mostanában nappal, éjjel is csak 5-8 fokra hűl le az idő. Beöltöztem alaposan azért, sál, zene, futóóra. Imádok a tenger mellett lakni, minden alkalommal más és más itt futni. Most azzal örvendeztetett meg a távolba vesző fekete víztömeg, hogy soha nem látott sima felülete volt, sehol sem láttam még egy apróbb fodrozódást sem. Mindig új arcát mutatja! Könnyedén lefutottam az 5 km-t, igazából 6 km lett belőle, és egy kicsit gyorsabb volt az előírt tempónál. Pedig ritka lassú futó vagyok, és mégis, még ennél is lassabb tempóra ösztökél a terv... ez tulajdonképpen tetszik. Ahogy mondják is, nem a táv öl, hanem az iram!

• • És hogy mivel készülök még lelkiekben? 
  • Naponta megnézem a My Asics oldalt.
  • Gyakran megnézem a Zurich Maraton Barcelona oldalt.
  • Motiváló képeken ábrándozok el.
  • Tervezem újraolvasni Murakami Harukitól a Miről beszélek, amikor futásról beszélek? című könyvet
  • Kitettem az éjjeliszekrényemre a Lefutom a maratont! című kiadványt, amit mindenki ismer, aki akár csak egy magyarországi futórendezvényen is részt vett!
  • Szoktatom magam a gondolathoz, hogy közel 5 órán át fogok futni. A monotonitás-tűrő képességem nem olyan rossz, a félmaratonok és a Balaton-átúszások több mint 2 órás menetidejéhez már hozzászoktam, habár minden egyes alkalommal le kellett győznöm saját magamat, hogy kitartsak. Erre kell készülnöm ez alkalommal is, csak sokkal durvábban.

Most éppen ez a fotó ragadott meg, ki is szeretném nyomtatni és kitenni a falra! Hajrá, futásra fel!

Az első 30 km-t a lábaiddal futod le.

A következő 12 km-t az elméddel.

Az utolsó 195 méteren csak a szíved tud diadalmaskodni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.