FUTÁS: 13 db

KM: 128,4

A tegnapi futás finoman szólva is elég béna lett. Mondhatjuk, hogy pechem volt, vagy hogy talán jobban is átgondolhattam volna a dolgokat, de sebaj, kísérletezni márpedig kell és jó.

A feladat 12 km megtétele volt, 6 km-t szépen kellemesen, 5-öt gyorsan, az utolsó 1 km-t pedig nagyon gyorsan. Az első 6 km-nél nagyon vártam és nagyon hosszasan, hogy belelendüljek, de nem nagyon akart menni. Szenvedtem, fáradt voltam. Igyekeztem élvezni, néha ment is, de többnyire azért nem olyan gördülékenyen és energikusan pakoltam egymás elé a lábaimat, mint korábban. Ezt tudtuk, vártuk, eljön a fáradtság ideje, amikor már egyre kevesebb kedve van az embernek elindulni. Nem baj, a lényeg, hogy így is csinálja az ember! Innentől csak azt kell szem előtt tartanom, hogy már csak rosszabb lesz! :)

A 6 km elfogyott, és gyorsabbra kellett kapcsolni. Meg is tettem, habár még mindig nem éreztem, hogy átlendültem volna a lustavagyokéskanapénakarokinkábbfeküdni életérzésen. Aztán egyszer csak elmúlt ez is, más hangulat váltotta fel, mégpedig az az érzés, hogy szívesen látnék egy mellékhelyiséget a közelemben. Tessék, erről is beszélni kell! Megteszi a hatását a sok futás és rendes kaja, azaz gyümölcs, zöldség, amit végre eszek a karácsonyi zserbóroham elmúltával. A hatás abszolút egészséges, viszont néha kicsit túlzásokba hajlik. Feltételezem, hogy a futás során megerőltetem jobban a has környékén fellelhető izmaimat, főleg a gyorsabb tempók esetén, és néha érzem is, hogy futás közben vagy utána fáj a hasam egy kicsit. Ezúttal nem pont erről volt szó, gondolom a két órával korábban 5 narancsból készített dzsúsz és/vagy a frissen kipróbált, szupererővel felruházó goji bogyó akart arra sarkallni, hogy sürgősen keressek egy WC-t. Hát nem tettem, hanem fogakat (is) összeszorítva futottam. Úgy karikáztam, hogy végül az előírt 5 km helyett 4,3 lett a "gyors" szakasz, akkor úgy döntöttem, hogy nem keresek még egy fél kilométernyi távot magamnak, hanem ideje a jóval gyorsabb futásnak, az utolsó egy kilométernek, és hazaindulok azon nyomban. Így 11,4 km lett a végeredmény. Az első 6 km-en végül gyorsabban futottam, mint a gyorsabbnak szánt második szakaszon. Hiába, nem sikerült igazán a futásra koncentrálni. De ilyen is van, aki évek óta fut, az belekerül ilyen helyzetbe óhatatlanul!

Egyébként is sietnem kellett, mert el akartunk menni még az egyik itteni futóboltba. Évek óta időnként előjön a térdfájásom, és ideje volt megnézni, hogy nincs-e a futóstílusomban egy kis torzulás. Igazából már régen meg kellett volna vizsgáltatni, és a lábamnak megfelelő cipőt venni. A mostanit egyébként is úgy számolom, hogy olyan 700 km-nél járhat, tehát lassan ideje nyugdíjba küldeni.

Bementünk hát a boltba, ahol nagyon egyszerűen ment a vizsgálat. Rá kellett állni egy gépre, a sarkaimat odatolni egy-egy pöcökhöz, mindkét kézzel megfogni egy rudat, amit körülbelül egy biciklikormányhoz tudnék hasonlítani, majd behajlítani a térdeket egészen előre, hogy megérintsék a "kormánnyal" körülbelül egy vonalban lévő rudat. Már fel is gyúltak a fények, ami azt mutatta számomra, hogy a jobb neutrális, a bal kissé pronáló (vagy fordítva?). Elég gyorsan folytak az események, a gép lemérhette a súlyomat, a magasságomat gondolom szemmértékkel levették, valamint már azt is megtudta az eladó srác, hogy merre billen a lábam. Megkérdezte még, hogy heti mennyit szeretnék futni, és eltűnt a raktárban, hogy aztán öt dobozzal térjen vissza. Nem vittük túlzásba a csevejt, de megértem, zárás előtt 10 perccel voltunk.

Mindegyik cipő pont a méretem volt, gondolom ezt is megsúgta a gép, bár elsőre megdöbbentem, mert 42-eset mondtak, de aztán rájöttem, hogy az az otthoni 40-esnek felel meg nagyjából, és ez futócipőnek valóban pont jó a 39-es lábamra. Beleléptem az elsőbe, egy New Balance-ba, és valami csoda volt, mintha egy kellemes zokniban lennék. A többi sem volt rossz, míg egy Asics volt még, ami meg olyan volt, mintha párnákkal lenne belülről kirakva, viszont stabilabbnak tűnt a zokniszerű, szuperkönnyű New Balance-nál. Most éppen úgy gondolom, hogy ez lesz a nyerő, már csak meg kellene venni, most, hogy beköszöntött a leárazások ideje! Hiába, kell még egy kis motiváció, amivel ráerősíthetek a futókedvre! ;)

Végezetül jöjjön a 2013-as budapesti maraton hosszúfilmje inspirációnak. Igazán szívmelengető és lelkesítő!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.