Futás: 3/51

Km: 19/477

A harmadik előirányzott futást is sikerült megfelelően teljesíteni, a kellő napon, és ahogy MyAsics edzőm kérte, 7 km-t futottam, habár most is kicsit gyorsabban az előírtnál.

Gyönyörű napos délután, a part tele volt emberekkel, úgy kellett őket kerülgetni. Viszont rengeteg futó, görkoris és röpis is volt, őket nagyon szeretem elnézegetni. Majd megsültem a napon, ma is volt vagy 15 fok, én persze beöltöztem sálba, széldzsekibe, nehogy megfázzak - hát nagyon melegem volt végig, de inkább ez, mint a megfázás.

Nagyjából a szokásos útvonalon futottam, sőt, felfedeztem, hogy a part túlsó végén lévő építési terület éppen abban a fázisban van, hogy még nem húztak oda fel semmit, viszont murvával van az egész behintve, és nem zárják a területet. Így ha a Fórumon túl akarok futni, ahogyan azt ma is tettem, akkor nem kell a betonon folytatnom, hanem körözhetek egyet-kettőt errefelé is akár. Az élet apró örömei!

Futás: 2/51

Km: 12/475

A minden értelemben vett maratoni felkészülés második edzésén is túl vagyok. Eddig sikerült követni a tervet, én pedig igyekszem lélekben vállon veregetni magamat minden egyes edzésért. Habár az eleje a legkönnyebb, most időm is van, az időjárás is ideális. Majd akkor lesz nagyobb gond, ha hazamegyek karácsonyra: hogyan viselem majd a nagy hidegben futást, a sok evést, hogyan lesz időm futni a rokonlátogatások között és a sok utazás közben Budapest és Győr között. A másik nagy kihívás a 25 és a 30 km lefutása lesz, csak úgy, verseny nélkül. De ezen még nem aggódom, majd csak lesz valahogyan!

Ismerkedem az edzőmmel, Mr Asics-szal, aki furcsa módon hozzáadott egy edzést a tervhez és 6 km-t az összes távolsághoz. Hm, pont annyit, mint amit ma futottam. Ennek ellenére a terv látszólag nem változott. Sebaj, majd idővel kiderül.

Egyébként mára ismét egy lassú tempójú 5 km volt előírva, amiből lett egy kicsit gyorsabb tempójú 6 km. Sikerült kora délután kimennem, gyönyörű napsütéses időben, talán még barnultam is egy kicsit. Ilyenkor szeretek a leginkább futni. Péntek délután van, december közepe, tél. Nincsen annyira sok turista, hogy zavaróak legyenek a tengerparti sétányon, a helyiek is dolgoznak, viszonylag kevesen lézengenek Barcelona mindig túlzsúfolt partján. Szeretném ilyenkor lefényképezni a szememmel a látványt, ahol elfutok. Jó lenne egy nap egy futóvideót készíteni a pillanatokról, amiket a futás ad. 

Tél van, de páran most is röplabdáznak a homokban, nézem, mezítláb. A ragyogó napsütésben a srácok közül páran félmeztelenül játszanak, a többiek is egy szál pólóban. Körülbelül 10-12 fok lehet, de kellemesen melegít a nap. A víz most is tükörsima, és még a paddle surfnek is hódolnak páran, meleg neoprén ruhákban. A távolban fehér vitorlások sora, elgondolkozom, vajon miért vannak ennyien, hiszen szellő sem rebben. Ahogyan elhaladok az egyik strandtól a másikig, különböző képek fognak meg. Az egyiken kutyát játékosan kergető fiatalok, a másikon egy férfi sárkányt reptet. Egy srác mellett elfutok, már messziről nézem, hogyan próbál felegyenesedni és óvatosan haladni a görkorcsolyáján, látszik, hogy még csak most kóstol bele a sportba. Sokan kiültek a padokra és lehunyt szemmel hagyják, hogy cirógassa az arcukat a nap, vagy ebédre készített szendvicsüket majszolják, a tengert bámulva közben - talán a munkahelyről jöttek el egy kicsit kikapcsolódni. A kikötőnél sorban ülnek a rózsaárus pakik, ebben az időszakban nincsen nagy kapás.

Sorra jönnek szembe a futótársak, igaz, most viszonylag kevesen, hiszen még munkaidő van. Elnézegetem, ki hogyan van felöltözve, hátha ellesek valami jó ötletet. Széles a skála, van, aki a sál, kesztyű, sapka és hosszú ujjú felső kombinációt választotta, van aki egy spagettipántos felsőben vagy rövidgatyában és pólóban fut. Megismerem már a helyi futórendezvények pólóit, ahogyan évek óta futnak szembe velem, vagy éppen az én szekrényemben is pihen egy belőle. Többeken is látok Barcelona Maraton pólókat, elgondolom, hogy idén is biztosan arra készülnek már ők is.

A megszokott útvonalamon megyek, itt talán a táv több mint a fele salak vagy apró kavicsos murva. Igyekszem a lehető legkevesebb aszfaltot beiktatni, ez már egy jól bevált útvonal, körülbelül 5-6 km-t lehet belőle kihozni, ha nagyon megnyújtom Badalona felé, akkor esetleg 8-at. Ha dél felé ltovább futnék a W hotel irányába, akkor lehetne még egy 4-5 km-t rátenni. Majd variálom az irányokat, távokat, bevetem a Parc de la Ciutadellát is, ami végig talaj és nem beton. Fő a változatosság!

Amikor készen vagyok a 6 km-rel, nyújtok még egyet a tengert és a röpizőket nézve, de a csuklyámat azért már fel kell húznom, hideg van, ahogyan megizzadt a tarkóm a sál alatt. Nem volt nehéz a futás, de azt sem éreztem, hogy szárnyalnék, talán még nem jöttem ki teljesen a megfázásból. Igaz a zene is lagymatag, salsát hallgatok, nem pedig valami durva felpörgetős zenét. Azokat majd a gyors futásokon vetem be! Elégedett vagyok a mai teljesítménnyel. Már csak 13 héten át kell ezt folytatnom :)

Futás: 1/50

Km: 6/469

Hogy hogyan is kezdődött minden, ahhoz nagyon messzire kellene leásni. Talán a tornaórákon, amikor még utáltam futni? Vagy a Margit-szigeten, amikor 6 éve elkezdtünk a barátokkal futni járni munka után, és szépen lassan már nem csak a fröccsözést vártam a futás után, hanem már a mozgás maga is élvezetes lett? Vagy talán az első félmaratonnal, vagy az utolsóval? Nem tudom, pontosan mikor kelt ki bennem a gondolatmag, hogy maratont akarok futni, de azt tudom, hogy itt van bennem már régóta.

Hetek óta erősödött bennem a gondolat ereje, egyre többet jár a fejemben. Babonából nem merem biztosra mondani, mert várjuk meg, mit hoz a következő pár hónap, hogy hogyan bírja a térdem, a lelkesedésem és az elszántságom. De véletlenül eltévedtem a my asics oldalra, ahol lényegében egy gombnyomással lehet maratoni felkészítő tervet létrehozni. Csak egy pillanatig tétováztam, majd megnyomtam a gombot. Hirtelen elém tárult egy virtuális edző által megszerkesztett, tudatos és változatos terv, ami megmondja, hogy melyik nap mennyit kell futnom. És hiába küzdöttem egy hete a torokgyulladással, innentől úgy döntöttem, meggyógyultam. 

Az első feladat: nagyon lassan fussak 5 km-t. Ezt még félig betegen is, volt már rá példa, hogy félmaratont futottam ennél rosszabb állapotban. Hát hajrá, menjünk! Csodás idő van, annak ellenére, hogy december 11.-t írunk, és este 6 körül van, lágy az idő. Itt Barcelonában, ahol élek, 10-15 fokot mérnek mostanában nappal, éjjel is csak 5-8 fokra hűl le az idő. Beöltöztem alaposan azért, sál, zene, futóóra. Imádok a tenger mellett lakni, minden alkalommal más és más itt futni. Most azzal örvendeztetett meg a távolba vesző fekete víztömeg, hogy soha nem látott sima felülete volt, sehol sem láttam még egy apróbb fodrozódást sem. Mindig új arcát mutatja! Könnyedén lefutottam az 5 km-t, igazából 6 km lett belőle, és egy kicsit gyorsabb volt az előírt tempónál. Pedig ritka lassú futó vagyok, és mégis, még ennél is lassabb tempóra ösztökél a terv... ez tulajdonképpen tetszik. Ahogy mondják is, nem a táv öl, hanem az iram!

• • És hogy mivel készülök még lelkiekben? 
  • Naponta megnézem a My Asics oldalt.
  • Gyakran megnézem a Zurich Maraton Barcelona oldalt.
  • Motiváló képeken ábrándozok el.
  • Tervezem újraolvasni Murakami Harukitól a Miről beszélek, amikor futásról beszélek? című könyvet
  • Kitettem az éjjeliszekrényemre a Lefutom a maratont! című kiadványt, amit mindenki ismer, aki akár csak egy magyarországi futórendezvényen is részt vett!
  • Szoktatom magam a gondolathoz, hogy közel 5 órán át fogok futni. A monotonitás-tűrő képességem nem olyan rossz, a félmaratonok és a Balaton-átúszások több mint 2 órás menetidejéhez már hozzászoktam, habár minden egyes alkalommal le kellett győznöm saját magamat, hogy kitartsak. Erre kell készülnöm ez alkalommal is, csak sokkal durvábban.

Most éppen ez a fotó ragadott meg, ki is szeretném nyomtatni és kitenni a falra! Hajrá, futásra fel!

Az első 30 km-t a lábaiddal futod le.

A következő 12 km-t az elméddel.

Az utolsó 195 méteren csak a szíved tud diadalmaskodni.