Futás: 9/50

Km: 81/479

Azt a fogadalmamat sikerült megtartanom, hogy minden egyes futóedzést megtartottam, sőt, egy kicsit erősítettem is rajtuk, na de azt már nem sikerült az ünnepek alatt teljesítenem, hogy írjak is ezekről.

De sebaj, a legfontosabb, hogy fussak, ahogyan azt kell, és pihenjek közben, ahogyan kell!

Azóta boldogan ismerkedem a kis kütyümmel, ami segít a felkészülésben. Illetve találtam egy önjelölt emberi edzőt is, aki rendszerint felülírja a My Asics előírásait, de el kell ismernem, hogy nem mond rossz dolgokat, így egyelőre hallgatok rá. Így aztán a két edzőm irányítása alapján a következő edzéseken vagyok túl:

Dec 25. Az előírás szerint 7 km-t kellett futnom, ennek első felét gyorsan, a másodikat pedig még gyorsabban, de tartható sebességgel. Ebből lett a bemelegítéssel és egy kis lazító lezárással együtt 9,3 km. Az elején kétszer is meg kellett állnom és jött a számból az anyázás, mert a szél levitte a baseball sapkát a fejemről, hiába tartotta még a lófarkam is, illetve a fülhallgatót folyton kifújta a fülemből. Elég morcos lettem, de mint minden, ez is elmúlt pár km után, és nagyon jót futottam!

Helyszínnek egy lakótelep között megbúvó tó szolgált, amit rekortán vesz körbe, így van egy nagyszerű, 600 méteres körpálya futni. Itt mindig akad egy-két elvetemült alak rajtam kívül is, aki karácsonykor kijön futni. Van a tóban egy nádas, amit ugyanúgy hajlongatott a szél, mint engem, néha féltem is egy-egy nagyobb széllökésnél, hogy belevisz a szél, de a zserbóknak köszönhetően csak a lábaimat fújta néha össze, volt elég tőkesúlyom, ami a parton tartott.

Dec 27. MA szerint ugyanazt kellett volna megismételnem, így az emberi edzőm ezt felülírta, hogy változatosabb legyen, és interval edzést tartottam. Azaz bemelegítés után kellett 1 km-t futnom lassan, majd 500 métert gyorsan és másik 500 métert még gyorsabban. Ha mindez megvolt, akkor ezt ismételni ötször. Így végül 11,9 km távot szedtem össze. Keveset aludtam az éjjel, éreztem is, hogy nem vagyok formában, és meglepetésemre ezt az órám is érzékelte, jelezte, hogy valamivel magasabb a szívritmusom a normálisnál. De maga az edzés jól ment, belejöttem, és elég gyorsan sikerült futnom magamhoz képest. Az eredményekből látszott, hogy a szívem szépen reagál a tempóra, hamar alkalmazkodik és gyorsan lassabb tempóra vált, ha már nem szükséges annyira dolgoznia. Emberi edzőm szerint ez jót jelent, erős vagyok és sokkal több van bennem, mint amit eddig kihoztam. Úgy gondolom, ez jót jelent, ha az ember egy maratont akar lefutni. Az egyetlen, amire figyelnem kell, hogy egyek kevesebbet, mert a karácsonyi zabálás plusz kilókat hozott, amiket a térdemnek kell cipelnie.

Dec 29. 14 km-t írt elő MA, amit a másik edzőm is jóvá hagyott. Nagyszerű volt, kényelmes tempóban lefutottam 15,3 km-t. Mivel éppen arrafelé vendégeskedtem, a Rákos-patak partján futkároztam fel és alá. Először voltam arrafelé futni, és nagyon tetszett! A patakban ott aludtak a kacsák, vagy éppen akkor landoltak bele a vízbe, murisan talppal érkeztek, majd befaroltak, úgy fékeztek. Mellettük varjak, galambok, hollók repkedtek, kutyákat sétáltattak, és kimondottan sokan futottak; amint kifordultam a patakhoz, több futó is elhaladt mellettem, néhányan csapatban! Ezt már szeretem, és tényleg remek hely, végig volt kitaposott ösvény, nem kellett folyton betonon menni. Az egyetlen, ami nem tetszett, az a nagyfeszültségű vezeték volt, ami szinte végig kísérte a futót, de legalább igyekeztem soha sem alatta futni, hanem a másik oldalon.

Összességében nagyon örülök, hogy ilyen jól teljesítettem a terveket, egy futás sem maradt el, még a pihenéseket sem variáltam át, és az idő is kegyes volt hozzám, a szelet leszámítva: nagyrészt plusz 10 fokban futottam, sokszor napsütéssel. Talán egyszer kellett mínuszban futnom, de annyit kibírtam. Most pedig már idénre ennyi, január elsején, azaz holnap folytatódik az edzés!

Futás: 6/50

Km: 44/470

Most hogy megnéztem, mit ír a My Asics, megint más számokat mutat az oldal, hogy hány futás és hány km vár még rám. Sebaj!

A nagy újdonság, hogy nemrég megtudtam, hogy bizonyos Polar órákat lehet már egészségpénztár számlára is vásárolni, és így én is szert tettem végre egy GPS-es pulzusmérő órára. Kicsit az is benne volt, hogy imádom ezeket a kis kütyüket, és ez jó motiváció lehet a maratonra és a felkészülésben is biztosan segíthet. Persze erről szólt a vasárnapi edzés, hogy kipróbáljam az új órámat, hogyan működik, és egyelőre elég zavaros még a dolog. Már korábban is utánaolvastam többször a témának, de most mintha még több kérdésem lenne, hogyan készülhetek fel a legtudatosabban és legalaposabban.

Az első nagy meglepetés az, hogy gyorsan futok magamhoz képest. A napi feladat 10,5 km futás lett volna egy kellemes tempóban, amit én úgy fordítok le magamnak, hogy leginkább a könnyed, esetleg a közepes sportzónában kellett volna futnom, azaz 65-74 %-os pulzussal vagy 74-82 %-ossal. Ezzel szemben azonban én a 11,25 km távnak a nagy részét a közepes (70%), illetve kisebb részét az erős (22%) sportzónában futottam le. Lényegében mindent, ami nem a bemelegítés vagy a lámpánál lassítás volt. Nagyon meglepett, hogy a könnyed zóna mennyire lassú kocogás. Mivel lassú futó vagyok, mindig azt gondoltam, hogy az én kis edzéseim is lassúak, semmi megerőltetés, egyenletes csigatempó. De mint kiderült, annál azért egyel gyorsabb (a pulzusomhoz képest!), mert a normál, megszokott tempómon 150 körüli/feletti a pulzusom, míg ekkor még viszonylag lassú a haladásom, olyan 7 min/km. Ami mit jelent? Hogy nagyon jól elműködöm a 145-150-ös pulzusszámmal hosszú távon, ez egy ideális és hosszasan tartható megerőltetés a számomra, lényegében ez az az állapot, amikor azt érzem, hogy az idők végtelenségéig tudnék így futni. Viszont, ettől sokat ne várjak. Fejlődni ettől nem fogok sokat, mert ez egy elég lassú tempócska. Ha szeretnék valamivel gyorsabban futni, azaz 6 min/km-es sebességgel, amit eddig szintén tudtam 10 km-en tartani, akkor vajon az milyen pulzustartományba eshet? Olyankor végig 160 körüli pulzussal pörgök? 

Nagyon érdekes látni a pulzust is a futáshoz, de még azért nagyon bele kellene mélyednem a dologba, hogy tudjam, pontosan hogyan tudom az előnyömre fordítani ezt az újabb információt. Korábban azt gondoltam, hogy majd most kapok akkor még egy maratoni edzéstervet a Polartól is, ami ráadásul szívritmusra is épít. Sajnos ez nem igazán jött be: csak két héttel a maraton utánra tudom kiválasztani a legközelebbi időpontot, amikorra még hajlandó felkészíteni, tehát mondhatjuk, hogy ez az edző nem vállalt már az idő rövidsége miatt, és nem akarja megérteni, hogy már pár hete kimondottan erre edzek. Ami miatt elfogadom ezt, az az, hogy a Polar edzésterve amúgy sem olyan rugalmas, mint a My Asics-é, azaz nem tudom megadni, hogy heti hány futást tudok bevállalni, és mennyire akarok kemény edzéseket. 

Viszont nagyon tetszett az edzés értékelése, hogy mire is volt mindez jó, amit én csináltam: 

Steady state training+

A stratégia tehát egyelőre nem változik, marad a My Asics terve, én pedig figyelem közben a pulzusomat, a zónáimat, és utánaolvasok, hogy mit hogyan is érdemes csinálni!

Futás: 5/51

Km: 33/477

Éppen egy hatalmas meggyes pitét falok be, miközben ezt írom; a kávém melegszik, a torkom alig várja, hogy visszamelegedjen végre egy elfogadható hőfokra.

Imádom a meggyes pitét, és Barcelonában nincs. Másrészt pedig, elkövettem azt a hibát, hogy futás után egyből boltba mentem, hogy majd én hozok egy tejet. Még szerencse, hogy csak egy ezrest tettem el!

Tegnap megérkeztem a szeretett, -2 fokos, ködös, szürke hazámba, és azóta azon gondolkozom, mi lesz így az én futásaimmal. Leginkább a torkommal, vajon bedöglik-e közben vagy kibírja. Hát majd meglátjuk, azért én elindultam, bemelegítettem kellően. Sajnos az utcán kellett, mert az öreg kis órámnak kell vagy 5 perc néha, hogy jelet fogjon, így a ház előtt melegítettem, a Hegyaljai út környékén, az elhaladó autósok meghökkenésére. Alig vártam, hogy jel is legyen, a zene is elinduljon, már suhantam is. Hogy merre, azt csak úgy nagyjából tudtam: elfutok a Gellért-hegyre és ott majd csak lesz zöldövezet és nekem való pálya. Lehetőleg nem aszfalt.

Így is lett, felfutottam a hegyre, és itt konkrétan erről van szó, hogy fel! Nem ismerem jól a hegyen az ösvényeket, persze már jártam arra, sétálni, romantikázni, kóvályogni, de attól még benne volt a pakliban, hogy eltévedek. De a futásban az a szép, hogy ez se baj, mert legfeljebb többet futunk valamivel, na és akkor mi van, kész főnyeremény! Szóval mentem az orrom után, és becsületemre legyen mondva, hogy ha útelágazás volt, többnyire azt választottam, amelyik felfele tartott, mert nem szerettem volna a Rudasnál kilyukadni és az aszfaltos Duna-parton futni végül.

Hát valami csodás volt, és remek formában voltam. Lépcsőztem felfelé, futottam felfelé, nem is keveset; meglepően jól esett, és meglepően jól is ment. Elfutottam a Szent Gellért-szobor felett, lenéztem a ködös Budapestre, hát elképesztő látvány volt! Az Erzsébet-híd, ahogy átszelte a Dunát, a rakpartok, a lábaim alatt elterülő város, mellettem a vár... ráadásul szerencsém volt, és sikerült egy olyan útvonalat találnom véletlenül, ami köves-talajos vegyesmix volt. Körülbelül a Szent Gellért-szobortól egészen a Citadella alatti térségig ezen a nagyon izgalmas helyen futottam: a hegy oldalában futott végig ez a keskeny ösvény, korlát védett attól, hogy le ne essek a mélységbe, lábam alatt igazi talaj, előttem a város! Kár, hogy nem tartott hosszú kilómétereken át, így aztán ismét döntenem kellett, merre menjek. Elkeveredtem valahogy a Citadella mögötti parkhoz, ami rémlett valahonnan, hogy jó lenne nekem, így örültem, amikor rátaláltam. Itt murva volt elég sok helyen, vagy ha a kavicsok nagyon elnyelték a lépteimet, akkor a mellette lévő fagyott füvet választottam. Tulajdonképpen találtam magamnak itt egy 600 méteres karikát, amin végigfutottam úgy négyszer-ötször, hogy tegyek bele egy kis kilómétert a futásba, majd amikor már úgy gondoltam, lassan meglesz az előírt 7 km, akkor letértem a karikáról, és elfutottam abba az irányba, amerre a Hegyaljait sejtettem. Azért megkérdeztem valakit, és egy kedves hölgy megerősítette, hogy jó irányba tartok.

Hogy milyen a kemény télben futni? Hideg. A torkom befagyott, hiába igyekeztem az orromon át venni a levegőt, az sem sokat segített, és sajnos nagyon rossz vagyok benne, ha nem figyelek oda, mindig átállok automatikusan a szájon át légzésre. Ezt is gyakorolnom kell még. Mivel ismeretlen helyen futottam, és dimbes-dombos terepen, így esélyem nem volt tartani az előírt edzést, miszerint kapcsoljak rá egy kicsit, tartsam ezt fent, majd újra kapcsoljak rá, és azt is tartsam fent. A táj és az emelkedők határozták meg a tempómat, de nem bánom, mert változatos volt és élvezetes, és szerintem edzés szempontból is roppant hasznos.

Mindezek mellett pedig, gyönyörű volt. Fehérre fagyott fű, fehérre fagyott ágak, dércsípte piros bogyós bokrok, deres örökzöldek mindenfelé. Ember alig, néhány usánkás túrista, és egy darab futó, akit messziről láttam csak. Pár kutyasétáltató, egy helyes spániel, pár cuki vizsla, akik vagy egymást kergették, vagy a varjakat.

Összességében 6,6 lett a 7 helyett, de az történt, hogy ezen a ponton értem a bolthoz, és mivel volt elég hegymenet aznapra, és a torkom is nagyon bedurrant már, ezért úgy döntöttem, aznapra végeztem! Megálltam hát a boltnál és bementem inkább tejért, elégedetten, hogy túl vagyok végre az első mumus hidegfutáson. Már csak 4 további futás vár rám és 38,5 km a mínuszokban, amíg visszamehetek a meleg tengerpartra. Kitartás!

Futás: 4/51

Km: 26/477

Holnap reggel megy a repülőm Budapestre, és egyebek között azon is izgulok, hogyan fogom bírni a hidegben futást, nehogy betegyen a torkomnak. Mindenesetre a meleg futócucc összekészítve, persze módjával a bőrönd korlátai miatt, mindenből elég lesz egy (pár)! 

Ma még megejtettem egy utolsó futást a ragyogó napsütésben. Ismét 13 fok, csodás napsütés kísért. Nagyon durván nyár íze van a partnak továbbra is. December 18-a van, és voltak, akik egy szál semmiben napoztak a nudistrandon, mások szörföztek, oké, neoprénben... és persze sokan röpiztek, futottak, bicikliztek most is.

Külön öröm ebben a környezetben futni, még mindig nem untam meg!

Ma először nem az volt a feladatom, hogy szép lassan, komótosan fussak, hanem elkezdődött a gyorsító szakasz. Úgy kellett 7 km-t futnom, hogy egy kényelmes tempón kezdek, majd amikor már bemelegedtem, akkor egyel feljebb  kapcsolok, és fenntartom, majd később még egyel gyorsabb tempót diktálok. Nem vagyok jó ebben a tudatos futásban, voltak bénázások, mert sokszor csak úgy vittek a lábaim, olyan 5 km-nél volt is egy mélypont, amikor be kellett lassítanom, mert a második, erősebb tempót nem bírtam két km-en fenntartani, mint ahogyan azt korábban terveztem. Vagy biztos bírtam volna, de hát, beadtam a derekam a kisördögnek, és belassítottam, és csak úgy kapkodtam a levegő után. Gondolom ez a jó egyébként, ezzel gyorsulok, hogy kap a szervezetem egy kis kihívást végre. Hát hajrá!

Viszont most, hogy bújom a szakirodalmat, rengetegen írják ugye, hogy mennyi boldogságot, örömöt okoz a maraton lefutása, és ugyanígy a felkészülés is. Most volt egy pillanat, amikor ezt megértettem egy villanásnyi időre - ahogy futottam, olyan elégedett voltam, ahogyan teljesítem, amit kitűztem, eddig hiba nélkül, és hogy sikerül gyorsítani is, és követni a tervet, és ez tényleg boldogsággal töltött el. Mondanom sem kell, mint mindig, a kedvem is ezerszer jobb így, futás után. Hiába, nagy áldás ez a futás! No meg az endorfin, hehe.

Futás: 3/51

Km: 19/477

A harmadik előirányzott futást is sikerült megfelelően teljesíteni, a kellő napon, és ahogy MyAsics edzőm kérte, 7 km-t futottam, habár most is kicsit gyorsabban az előírtnál.

Gyönyörű napos délután, a part tele volt emberekkel, úgy kellett őket kerülgetni. Viszont rengeteg futó, görkoris és röpis is volt, őket nagyon szeretem elnézegetni. Majd megsültem a napon, ma is volt vagy 15 fok, én persze beöltöztem sálba, széldzsekibe, nehogy megfázzak - hát nagyon melegem volt végig, de inkább ez, mint a megfázás.

Nagyjából a szokásos útvonalon futottam, sőt, felfedeztem, hogy a part túlsó végén lévő építési terület éppen abban a fázisban van, hogy még nem húztak oda fel semmit, viszont murvával van az egész behintve, és nem zárják a területet. Így ha a Fórumon túl akarok futni, ahogyan azt ma is tettem, akkor nem kell a betonon folytatnom, hanem körözhetek egyet-kettőt errefelé is akár. Az élet apró örömei!

Futás: 2/51

Km: 12/475

A minden értelemben vett maratoni felkészülés második edzésén is túl vagyok. Eddig sikerült követni a tervet, én pedig igyekszem lélekben vállon veregetni magamat minden egyes edzésért. Habár az eleje a legkönnyebb, most időm is van, az időjárás is ideális. Majd akkor lesz nagyobb gond, ha hazamegyek karácsonyra: hogyan viselem majd a nagy hidegben futást, a sok evést, hogyan lesz időm futni a rokonlátogatások között és a sok utazás közben Budapest és Győr között. A másik nagy kihívás a 25 és a 30 km lefutása lesz, csak úgy, verseny nélkül. De ezen még nem aggódom, majd csak lesz valahogyan!

Ismerkedem az edzőmmel, Mr Asics-szal, aki furcsa módon hozzáadott egy edzést a tervhez és 6 km-t az összes távolsághoz. Hm, pont annyit, mint amit ma futottam. Ennek ellenére a terv látszólag nem változott. Sebaj, majd idővel kiderül.

Egyébként mára ismét egy lassú tempójú 5 km volt előírva, amiből lett egy kicsit gyorsabb tempójú 6 km. Sikerült kora délután kimennem, gyönyörű napsütéses időben, talán még barnultam is egy kicsit. Ilyenkor szeretek a leginkább futni. Péntek délután van, december közepe, tél. Nincsen annyira sok turista, hogy zavaróak legyenek a tengerparti sétányon, a helyiek is dolgoznak, viszonylag kevesen lézengenek Barcelona mindig túlzsúfolt partján. Szeretném ilyenkor lefényképezni a szememmel a látványt, ahol elfutok. Jó lenne egy nap egy futóvideót készíteni a pillanatokról, amiket a futás ad. 

Tél van, de páran most is röplabdáznak a homokban, nézem, mezítláb. A ragyogó napsütésben a srácok közül páran félmeztelenül játszanak, a többiek is egy szál pólóban. Körülbelül 10-12 fok lehet, de kellemesen melegít a nap. A víz most is tükörsima, és még a paddle surfnek is hódolnak páran, meleg neoprén ruhákban. A távolban fehér vitorlások sora, elgondolkozom, vajon miért vannak ennyien, hiszen szellő sem rebben. Ahogyan elhaladok az egyik strandtól a másikig, különböző képek fognak meg. Az egyiken kutyát játékosan kergető fiatalok, a másikon egy férfi sárkányt reptet. Egy srác mellett elfutok, már messziről nézem, hogyan próbál felegyenesedni és óvatosan haladni a görkorcsolyáján, látszik, hogy még csak most kóstol bele a sportba. Sokan kiültek a padokra és lehunyt szemmel hagyják, hogy cirógassa az arcukat a nap, vagy ebédre készített szendvicsüket majszolják, a tengert bámulva közben - talán a munkahelyről jöttek el egy kicsit kikapcsolódni. A kikötőnél sorban ülnek a rózsaárus pakik, ebben az időszakban nincsen nagy kapás.

Sorra jönnek szembe a futótársak, igaz, most viszonylag kevesen, hiszen még munkaidő van. Elnézegetem, ki hogyan van felöltözve, hátha ellesek valami jó ötletet. Széles a skála, van, aki a sál, kesztyű, sapka és hosszú ujjú felső kombinációt választotta, van aki egy spagettipántos felsőben vagy rövidgatyában és pólóban fut. Megismerem már a helyi futórendezvények pólóit, ahogyan évek óta futnak szembe velem, vagy éppen az én szekrényemben is pihen egy belőle. Többeken is látok Barcelona Maraton pólókat, elgondolom, hogy idén is biztosan arra készülnek már ők is.

A megszokott útvonalamon megyek, itt talán a táv több mint a fele salak vagy apró kavicsos murva. Igyekszem a lehető legkevesebb aszfaltot beiktatni, ez már egy jól bevált útvonal, körülbelül 5-6 km-t lehet belőle kihozni, ha nagyon megnyújtom Badalona felé, akkor esetleg 8-at. Ha dél felé ltovább futnék a W hotel irányába, akkor lehetne még egy 4-5 km-t rátenni. Majd variálom az irányokat, távokat, bevetem a Parc de la Ciutadellát is, ami végig talaj és nem beton. Fő a változatosság!

Amikor készen vagyok a 6 km-rel, nyújtok még egyet a tengert és a röpizőket nézve, de a csuklyámat azért már fel kell húznom, hideg van, ahogyan megizzadt a tarkóm a sál alatt. Nem volt nehéz a futás, de azt sem éreztem, hogy szárnyalnék, talán még nem jöttem ki teljesen a megfázásból. Igaz a zene is lagymatag, salsát hallgatok, nem pedig valami durva felpörgetős zenét. Azokat majd a gyors futásokon vetem be! Elégedett vagyok a mai teljesítménnyel. Már csak 13 héten át kell ezt folytatnom :)

Futás: 1/50

Km: 6/469

Hogy hogyan is kezdődött minden, ahhoz nagyon messzire kellene leásni. Talán a tornaórákon, amikor még utáltam futni? Vagy a Margit-szigeten, amikor 6 éve elkezdtünk a barátokkal futni járni munka után, és szépen lassan már nem csak a fröccsözést vártam a futás után, hanem már a mozgás maga is élvezetes lett? Vagy talán az első félmaratonnal, vagy az utolsóval? Nem tudom, pontosan mikor kelt ki bennem a gondolatmag, hogy maratont akarok futni, de azt tudom, hogy itt van bennem már régóta.

Hetek óta erősödött bennem a gondolat ereje, egyre többet jár a fejemben. Babonából nem merem biztosra mondani, mert várjuk meg, mit hoz a következő pár hónap, hogy hogyan bírja a térdem, a lelkesedésem és az elszántságom. De véletlenül eltévedtem a my asics oldalra, ahol lényegében egy gombnyomással lehet maratoni felkészítő tervet létrehozni. Csak egy pillanatig tétováztam, majd megnyomtam a gombot. Hirtelen elém tárult egy virtuális edző által megszerkesztett, tudatos és változatos terv, ami megmondja, hogy melyik nap mennyit kell futnom. És hiába küzdöttem egy hete a torokgyulladással, innentől úgy döntöttem, meggyógyultam. 

Az első feladat: nagyon lassan fussak 5 km-t. Ezt még félig betegen is, volt már rá példa, hogy félmaratont futottam ennél rosszabb állapotban. Hát hajrá, menjünk! Csodás idő van, annak ellenére, hogy december 11.-t írunk, és este 6 körül van, lágy az idő. Itt Barcelonában, ahol élek, 10-15 fokot mérnek mostanában nappal, éjjel is csak 5-8 fokra hűl le az idő. Beöltöztem alaposan azért, sál, zene, futóóra. Imádok a tenger mellett lakni, minden alkalommal más és más itt futni. Most azzal örvendeztetett meg a távolba vesző fekete víztömeg, hogy soha nem látott sima felülete volt, sehol sem láttam még egy apróbb fodrozódást sem. Mindig új arcát mutatja! Könnyedén lefutottam az 5 km-t, igazából 6 km lett belőle, és egy kicsit gyorsabb volt az előírt tempónál. Pedig ritka lassú futó vagyok, és mégis, még ennél is lassabb tempóra ösztökél a terv... ez tulajdonképpen tetszik. Ahogy mondják is, nem a táv öl, hanem az iram!

• • És hogy mivel készülök még lelkiekben? 
  • Naponta megnézem a My Asics oldalt.
  • Gyakran megnézem a Zurich Maraton Barcelona oldalt.
  • Motiváló képeken ábrándozok el.
  • Tervezem újraolvasni Murakami Harukitól a Miről beszélek, amikor futásról beszélek? című könyvet
  • Kitettem az éjjeliszekrényemre a Lefutom a maratont! című kiadványt, amit mindenki ismer, aki akár csak egy magyarországi futórendezvényen is részt vett!
  • Szoktatom magam a gondolathoz, hogy közel 5 órán át fogok futni. A monotonitás-tűrő képességem nem olyan rossz, a félmaratonok és a Balaton-átúszások több mint 2 órás menetidejéhez már hozzászoktam, habár minden egyes alkalommal le kellett győznöm saját magamat, hogy kitartsak. Erre kell készülnöm ez alkalommal is, csak sokkal durvábban.

Most éppen ez a fotó ragadott meg, ki is szeretném nyomtatni és kitenni a falra! Hajrá, futásra fel!

Az első 30 km-t a lábaiddal futod le.

A következő 12 km-t az elméddel.

Az utolsó 195 méteren csak a szíved tud diadalmaskodni.